Esküvő - Divat

Az esküvő története

Régebben a házasságkötésnek is megvolt a maga ideje, ez a farsangi időszak volt, amely vízkereszttől hamvazószerdáig tart, mint tudjuk. Azért ekkor tartották az esküvőket, mert ebben az időszakban nem volt a földeken munka, így volt idejük a mulatságokra.

Magyarországon 1894-ben született meg az a törvényt, amely kimondja, hogy házasságot tisztviselő előtt kell kötni, ez a polgári esküvő, addig elég volt csak a templomban esküt tenni, ezt a ceremóniát nevezték eredetileg esküvőnek, a fennmaradt írásos emlékek szerint a 15-16. század óta.
Érdekes módon az esküvő szó közvetlenül az eső szóból származtatható, melyből különböző képzőkkel, a nyelvújítás során jött létre először az eskü, majd az esküvő szavunk.

Több esküvői szokás létezik, amelyeket ma is használunk.
De vajon honnan erednek ezek, és mi a céljuk?

Talán a legismertebb esküvői babona, hogy a menyasszonynak viselnie kell az esküvője napján valami régit, valami újat, valamit, amit kölcsönkapott, és valami kéket. Ez a szokás Angliából származik, és eléggé összetett jelentéstartalommal bír, az új a most induló új életet jelképezi, a régi a menyasszony eddigi életét jelenti, amelyet lányként élt idáig, a kölcsönkapott dolog jelképezi a barátságot és a szerelmet, a kék pedig a tisztaságot, a hűséget, az ártatlanságot.

A menyasszonyi csokor eldobásának divatját az angolszászoktól vettük át mi is, mint annyi más helyen a világon. Azonban nem mindig az eredeti menyasszonyi csokrot dobják el, ami érthető is, hiszen az aktuális divattól függően a menyasszony csokra bizony néha igen termetes, és bizony súlya is van. Ezért erre az alkalomra gyakran készítenek úgynevezett dobócsokrot, amely az eredeti csokor kicsinyített mása. A babona szerint aki elkapja a csokrot, az házasodik legközelebb.

Az ifjú pár rizsszemekkel való dobálása természetesen Ázsiából ered, és a termékenységet szimbolizálja. Ugyanezt szolgálják a virágszirmok is, ami praktikusabb megoldás abból a szempontból például, hogy könnyebben lerázhatók a menyasszony – sokszor több órás munkával készült – hajkölteményéről.
Vannak olyan helyek, ahol ennél sokkal prózaibb okok miatt nem szórnak rizst. Olaszországban, Velencében például a közismert galambinvázió miatt ellenzik ezt a szokást.

Régebben még csak az amerikai filmekben láttuk az esküvőről elhajtott fiatalok autója után kötött konzervdobozokat, ma már hazánkban is egyre inkább elterjed. Ez a szokás gyakorlatilag ugyanazt a célt szolgálja, mint a tányértörés, pohártörés. Régebben a szakácsnők vertek zajt mindenféle konyhai eszközzel, fedőkkel, sodrófákkal, edényekkel. Ezek az ártó szellemeket voltak hivatottak elűzni. A menyasszonynak nyújt védelmet a gonosz szellemek ellen a férj, amikor átviszi őt a közös otthonuk küszöbén. A régebbi korok esküvőin viselt rozmaring, amelyet általában a vőlegény hajtókáján, illetve a menyasszony koszorújában találhattunk meg, szintén a gonosz szellemek elűzését szolgálta erős, jellegzetes illatával.

Régi, ma már nem élő hagyomány, hogy a templomhoz vezető utat elzárták, többnyire egy farönköt tettek keresztbe, amelyet az esküvőjére tartó párnak el kellett fűrészelnie, hogy továbbtudjon menni a násznép tovább mehessen. Ez a szokás azt hivatott jelképezni, hogy az előttük álló úton, a közös életükben bizony le kell küzdeniük akadályokat is.